Itt fontosnak tartanám megjegyezni: a férfiakat nők nevelik, nők szolgálják ki az igényeiket, illetve a nők mondanak le a saját igényeikről miattuk…
Egyik barátnőm panaszkodik a pucér lányokat bámuló pasikra. Majd megjegyzi azt is: amíg van olyan nő, aki kiszolgálja különféle igényeiket, addig bizony lesznek is igényeik.
Mert milyennek is kell lennie a NŐnek? Mindegy, szilikonból gyúrták-e vagy természetes. Nem számít, szűzies vagy kurva… csak türelmes és engedékeny legyen. Lehet számító is, ha úgy csinálja, hogy közben szétteszi a lábát. Ha szex van, a férfi hagyja magát.
Szükség van múzsára, pótanyára, bejárónőre, díszfeleségre… mert a legfontosabb a férfi számára: LAZÍTANI.
Állítólag mindenki megtalálja a párját. Nem tudom. Elképesztő kompromisszumokat látok, végig sem gondolt ugrásokat, vagyis inkább csusszanást cseberből-vederbe. Mert most aztán biztosan Ő az, a nagybetűs, az egyetlen-közvetlenül az előző után-, a kihagyhatatlan. Aki virágot hoz, figyelmes, isteni az ágyban. Vele arról is beszélsz, amiről a barátnőiddel soha. Vagy inkább a barátnőiddel soha nem fogod megbeszélni, vele miről is csacsogtatok.
Megbocsájtod a korát, a feleségét, hogy pillanatnyilag csupán egy lyuk kell, ahol elbújhat és lazíthat. Amíg összeszedi magát, és beadja a válási papírokat. Amíg a sarkára áll és lemászik anyuka szoknyája széléről. Amíg megtanul a szemedbe nézni.
A könnyes kis szemedbe nézni, és elmondani azt, amit sosem akartál hallani: “Nézd, én nem ígértem semmit.” De az is lehet, hogy egy kétségbeesett, kettéharapod kérdésedre ez lesz a válasz: “Majd kialakul.”
Persze lehet rendes férjed is, aki elvesz még szülés előtt, moziba, koncertre közös baráti kirándulásra visz. Harcol, a maga idegesítően passzív módján az anyjával, kinövi a lumpen haverokat, és csak nagy ritkán iszik annyit, hogy kitépett mályvabokorral állítson haza. Azt meg nagyon is lehet szeretni.
Ez egy másik történet, egészen más kezdettel. A vége pedig még így is rendkívül sokféle lehet.