“Elszállok a füst után, sohanap holnapután.”
Lennének gondolataim, de elszállnak ők is. Most inkább érzek. Három nap masszív kialvatlanság után földet érek, belezuhanok végre a porba, amely fullasztóan az enyém, megnyugtatóan ismerős. Minden csoda három napig tart, s így van ez jól.
Ha tegnap sem alszom, belehalok. Talán jobb lenne “belehalottnak” lenni, mint meggyötörten, büszkén várni a TALÁN-t.
Függő vagyok, ami már soha nem akartam lenni. Ebben az életemben ebből- úgy tűnik- nincs feloldozás.