K\u00f6zhelyek. Csak\u00fagy, mint a gyereknap. Szeretem az \u00fcnnepet, az \u00dcnnep felemel, magasba l\u00f6ki a sz\u00edvet, ami am\u00fagy meglehet\u0151sen f\u00f6ldh\u00f6z ragadt. Ragaszkodom az esti boromhoz, a hideg-meleg vizemhez, a te\u00e1mhoz, az imidzsemhez. Azt\u00e1n vannak \u00fcnnepnapok, amikor felemelem a sz\u00edvem a p\u00e1r\u00e1s \u00fcvegpoh\u00e1rb\u00f3l, nem azonos\u00edtom magam egy form\u00e1s fen\u00e9kkel, \u00e9s eszembe sem jut, milyen b\u00e1nt\u00f3an asszimetrikus az arcom. Az asszemitria nem j\u00f3 aj\u00e1nl\u00f3lev\u00e9l ebben a testi vil\u00e1gban, de ezt most hagyjuk, ez genetika.<\/P>\r\n
\u00dagy \u00e9rzem magam, mint aki eg\u00e9szen id\u00e1ig nem tudott h\u00e1nyni- \u00e9s \u00edgy is van ez, sosem tudok, \u00e9s nem is v\u00e1gyok ilyesmire-, erre hirtelen csillap\u00edthatatlanul r\u00e1t\u00f6r az inger. Nincs meg\u00e1ll\u00e1s, nem lehet titkolni, k\u00e9ptelens\u00e9g elrejteni...<\/P>\r\n
Messzir\u0151l b\u0171zl\u00f6k- \u00edgy \u00e9rzem magam-, mert ok\u00e1dtam \u00e9s ok\u00e1dok. K\u00f6zben haragszom magamra, mert h\u00e1nyni nem illik. Nem szabad t\u00fal enni vagy inni magad, nem n\u0151ies, nem polg\u00e1ri, egy\u00e1ltal\u00e1n: nem emberi ennyire megcs\u00f6m\u00f6rleni a vil\u00e1gt\u00f3l.<\/P>\r\n
A vil\u00e1gt\u00f3l, amelyet \u00e9n magam kre\u00e1ltam \u00e9s kre\u00e1lok magam k\u00f6r\u00e9, az emberekt\u0151l, akiket saj\u00e1t magam bevonzok, a t\u00e9v\u00e9t\u0151l, amelyet \u00e9n kapcsolok be minden \u00e1ldott este... a vil\u00e1gt\u00f3l amely ill\u00fazi\u00f3, de kapaszkodom bel\u00e9, mintha ez lenne az igazi \u00e9let. Harcolni, pedig gy\u0171l\u00f6letes a tudat, hogy m\u00e9ltatlan csat\u00e1kat nyerek m\u00e9ltatlan eszk\u00f6z\u00f6kkel. Kaj\u00e1n vigyorral nyugt\u00e1zni, hogy m\u00e1r irigyeim is akadnak, \u00e9s titkolhatatlan d\u00fchrohamok ut\u00e1n m\u00e9gis ink\u00e1bb leszarni az eg\u00e9szet. Ami nem is eg\u00e9sz.<\/P>\r\n
Ez most ilyen lett. Gondoltam r\u00e1, hogy meg\u00edrom \u00e9n is, mikor-kivel-h\u00e1nyszor milyen volt. Meg hogy lehet-e egyszerre kett\u0151t szeretni, esetleg h\u00e1rmat, hiszen n\u00e1lam \u00e1lland\u00f3 t\u00e9nyez\u0151 Anthony Kiedis \u00e9s Andr\u00e1ssy gr\u00f3f, pl\u00e1ne gyermekem apja, aki sajnos egyikre sem hajaz, de az\u00e9rt szerethet\u0151. B\u00e1r m\u00e1r ezt sem tudom. Tal\u00e1n \u00edrnom kellene neki is: \"Lacik\u00e1m, szerethet\u0151 vagy?\"<\/P>\r\n
Ja, am\u00fagy gyereknap. Sz\u00e9p \u00e9s dics\u00e9retes a t\u00f6rekv\u00e9s: a n\u00e9pnek folyton mondani, mit is kell \u00fcnnepelni \u00e9ppen. Ha m\u00e1r minden nap k\u00e9ptelenek vagyunk figyelni a k\u00f6lkeinkre, a v\u00e9rcukorszint\u00fcnkre, J\u00e9zusra, magunkra... majd lesz bel\u0151le fesztiv\u00e1l, k\u00fcrt\u0151s kal\u00e1ccsal, vattacukorral, ingyen osztogatott r\u00e1g\u00f3val, \u00e9s \u00e1rtatlan-\u00e1tszellem\u00fclt arccal mosolyg\u00f3 utcai b\u00e1bm\u0171v\u00e9szekkel, akik ugyan\u00fagy gyarl\u00f3k, mint te \u00e9s \u00e9n, de b\u00e1rmikor el tudj\u00e1k j\u00e1tszani, hogy k\u00f6zelebb laknak a mennyorsz\u00e1g kapuj\u00e1hoz. <\/P>\r\n
L\u00e1tom a sz\u00e9pet is-p\u00e9ld\u00e1ul ezt a fantasztikus, katarzisokkal nem sp\u00f3rol\u00f3 vihart, meg az emberi kapcsolatok sokr\u00e9t\u0171s\u00e9g\u00e9t... a gyerek foly\u00e9kony arany sz\u00edn\u0171 haj\u00e1t, meg a p\u00e1ra a boros poh\u00e1r fal\u00e1n, az is sz\u00e9p... de most h\u00e1nynom kell. Majd a sztorikat k\u00e9s\u0151bb meg\u00edrom. T\u00f6rt\u00e9netek, amelyekb\u0151l semmit sem tanultam. Ez lesz a c\u00edme.<\/P>","type":"rich"}