<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esti sértés</provider_name><provider_url>https://estisertes.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nos</author_name><author_url>https://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/</author_url><title>Cirkusz</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Volt időszak, amikor egyből Tibetig mentem volna, de legalábbis valami poros tanyáig- csak ne kelljen nap, mint nap részt venni ebben a cirkuszban. Ahol- valljuk be- inkább bohócokat keresnek, a porondmester és a cirkuszigazgató szerepe leosztva.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sokat töprengtem azon, mennyi múlik a neveltetésen? Vajon akkor is ilyen bújkálós lennék, ha&nbsp;gyerekkoromban a világ közepe lettem volna? Úgy értem: nem csak az én világomé. Talán nagyszájú senkiként pakolnám a fogrémes tubusokat&nbsp;hipermarketek polcain, trendi életérzés rohanna meg a kedvenc magazinom felszínes cikkeit olvasván, és divatos szingli életem minglire cserélném. Valami metroszexuális majommal, akinek még onnan is kikoptatta a szőrét a lézer.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lehetnék űzött, finoman savanyodó nyelvtanár, aki nem mer az óráin elmosolyodni, nehogy a neveletlen kölkek még jobban elszemtelenedjenek.&nbsp;A férjem&nbsp;lassú hízásnak indul, miközben engem megesz a stressz, később a rák is, de előbb még felnevelünk egy-két boldogtalan gyereket. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sokminden lehetnék, sokféle lehettem volna, mostmár ilyen vagyok. Egyre kevésbé aggaszt a számtalan elszalasztott lehetőség, és nincs kedvem szorongani a jövőtől. Most vagyok. És azt hallottam, minden nap ma van. Nincs idő belelovalni magam egy szerepbe, ami csak a közönségnek tetszik, de nekem nem&nbsp;okoz elég örömet.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Nem a taps kell, hanem a csendes esti beszélgetések, a fogmosás monotóniája, a húsleves közhelyes íze, ahogy reggel besüt a nap, vagy este kihűl a homok a játszótéren...a gyerek naptejes illata,&nbsp;és a lebegő trutyi a holtág vizén, a kis halak, amiket még sosem sikerült kimernünk a piros vödörrel, a sör íze este, miközben alig lélegzik a hőség... a pillanat bágyadt, haszontalan, kevésbé praktikus örömei. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A cirkusz nem áll meg, dübörög a show. Gondosan beszárított frizurák, divatos műkörmök, szenvedéllyel gyűjtögetett diplomák, kirakatba szánt megannyi élet. Ha teszik, ha nem : mindnyájan kirakatban vagyunk. Ha megunom, elbújok egy pici garzonlakásba, vagy keresek egy poros tanyát.&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>