<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esti sértés</provider_name><provider_url>https://estisertes.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nos</author_name><author_url>https://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/</author_url><title>Mexikó</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ezt valami női újságban olvastam, de nem tartom hülyeségnek. Mint a gyújts egy gyertyát, fingjál egy csendeset, majd gondolj szépeket... de piros szalagot viselj a bal csuklód 72-dik szőrtüszője felett...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kicsit másnapos vagyok, amúgy lelkileg. Az egészségügyi borom elfogyott, nem vettem még, gondolván: lemondok most minden májat terhelő dologról. Teán élek meg propoliszon. Ettem összesen négy zsemlét ma, de valami olyan átokul fokhagymás tzatzikivel, hogy a gyerek utána megkért: ne forduljak felé, ha hozzá beszélek! &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Tehát tisztítókúra, amolyan lááájtos panelmódira. Tornázom, radírozom az elhalt hámsejtjeim, és örülök, hogy nem csavarodtam be az elmúlt évek folyamán. Előttem az élet, hö-hö!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mexikó ott jön be a képbe, hogy ott mindig meleg van... és egészségesebbek az emberek. A nők is. Biztosan nem küldenek névnapi köszöntést a volt pasijuknak, hanem csak vagdosnak. Kegyetlenül. Nem kapaszkodnak a múltba.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fogalmam sincs, mitől félek. Talán attól, hogy unalmas lesz az élet felesleges tévelygések nélkül, amikor is visszatekintek a cseppet sem lapos múltba, és lelkemet elönti a méznél is édesebb, túlcsorduló nosztalgia.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp; Na, ilyenkor hányok. Hiába, tisztulok. Ha akarom, ha nem. &lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>