<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esti sértés</provider_name><provider_url>https://estisertes.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nos</author_name><author_url>https://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/</author_url><title>Fika?</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bármennyire is imádom magam, időnként mást is olvasok. Hol kiváncsiságból, hol unalom vezérel, hol csak bosszankodás utáni vágyból. Hm, van olyan is.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Most, hogy ennyire spontán és közönségesen, nem polgárian, fennkölten és értelmiségin önmagam középpontjába helyezkedtem... nem, nem a maszturbációt értem ezalatt, hanem azt az ezoterikus, misztikus izét, amiről nem szabad beszélni...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;...mert egy: azt érezni kell, nem beszélni róla; kettő: tökéletesen felesleges és veszélyes...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp; Szóval tehát, mióta szarok az egészre, ami nem az EGYet jelenti, hanem a sok finom görcsöt és konvenciót, ide értvén azokat is, akik szentül hiszik, hogy csak kitekert testhelyzetben, coca-cola mantrát hadarva lehet közelebb férkőzni ahhoz, ami eleve benne van mindenkiben... igen, a szomszéd depressziós, elhízott és büdös néniben is, akinek az alsó ajka lefittyed és nyálasan csillog...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Igyekszem nem hinni abban-hiszen röhejesen téves és beteges lenne-, hogy bárkinél különb vagyok, DE mélységesen megindít a sajátom mellett (csakis) a mások nyomora.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ha negyven évesen, férjezett asszonyként azon izgulok majd, hogy a közértben mögöttem álló a sarkamra tolta a bevásárlókocsit, és most vajon ez azt jelenti-e, hogy kíván... hiszen utána igézően rám mosolygott...különben is: otthon olyan meg nem értett vagyok...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp; Jaj, megvan a szó! A szó, ami kisiklat, eltérít az eredeti témától, a fikától! Ki érti meg a másikat? Ki ért meg engem? Ha én sem értem magam! Miért kell az, hogy mindenki áldozat, persze csak egyes szám első személyben, a másik meg gonosz és hülye, elfuserált. KINEK KELL EZ?&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A másik véglet: a sok tökéletes. Iskolázott, vagy iskolázatlan egyszerűségében az, mindegy. Abszolút jó, hibája szál se, élete tiszta tó tükre-ez amolyan családi hagyomány-, szava sok vagy kevés legyen, teljesen mindegy: odavág. Oszt megemlegeted, de őt nem siklatod ki, ő tökéletes.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Senki sem elég jó, különben nem lehetne köztünk- minimum megköveznénk, keresztre feszítenénk, felakasztanánk... beperelnénk pedofíliáért... szegény Jézus még óvóbácsi se lehetne.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Senki sem lebecsülendő, a legidiótább, felszínes szépségkirálynő imitátor is EGYszeri és megismételhetetlenül egyedi darabja az EGYnek... de könyörgöm!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Miért nem lehetünk egyszerre EGYek? Miért kell végignézni, ahogy a másik a szőre miatt izgul? Miért kell izgulnom a szőreim miatt? (Félreértés ne essék: nem valami vadfeminista ősasszony volnék, epilálok!) Miért kell izgulni mindenen? &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Miért nem azon töprengünk, ami a lényeg? Mi a lényeg? Izgultál már ezen?&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>