<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esti sértés</provider_name><provider_url>https://estisertes.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nos</author_name><author_url>https://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/</author_url><title>Leltár miatt zárva</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A hétnek öt napján gyorskaját árulok. Ha esik, ha fúj, ha hét ágról süt a nap, vagy akár karácsony szent ünnepén... nálunk &quot;bigmeggel&quot; támad fel Jézus, azt tojik a nyuszi, és nem ritka, hogy vasárnap reggel széklábakat sikálunk. Pedig a hetedik napon Isten is leszarta, merre halad az általa teremtett világ. Elégedetten hátradőlt, s amolyan Quimby-sen almabort inhalált.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem csodálom, hogy Nietsche szerint Isten halott, Nietsche depressziós volt, vagy csak túlságosan racionális. Nem tudhatom, nem olvasok Nietsché-t, nem vagyok depressziós. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ha esik, ha fúj, de ha hét ágról süt a nap, vannak emberek, akiken semmi sem segít. A bigmeg sem, de jönnek, és fogyasztanak. Mert ez a legfőbb szabály: FOGYASSZ! Ha nem ezt teszed, hülye vagy! Igyál bökőset, egyél sósat meg édeset. Legfeljebb pikánsnak kikiáltott ízű még ez a műanyag világ.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Újrafelhasznált anyák kötik az autóba az angyal arcú kis kölköket, és vasárnapi menő apu veszi ölbe a sosem volt szerelem édes kis gyümölcsét. Idillikus.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Műmosoly, lenézés, felsőbbrendűségi pánikroham a gyógyszerügynökök arcán. Zavartság a kisnyugdíjas tekintetében. Sosem tudom, miért akar itt&nbsp;lángost, hiszen az egy másik világ, másféle színekkel, szagokkal, minek jött be ide?&nbsp;&quot;Válassz!&quot;- förmed csinos anyu a gyerekre, aztán meg &quot;Ne azt!&quot; &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megráznám csinos anyut, akinek minden percben tip-top a frizurája. Vajon mikor dugta meg a férje utoljára?&nbsp; Dugnak-e egyáltalán, vagy csak hajtanak a sminkre-fodrászra valóra, meg hogy legyen trendi ruhatára, számítógépe a gyereknek? Kinek tupírozza itt magát?&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nekem? A szomszéd asztalnál ülőnek? Minden menühöz adnék egy tükröt. &quot;Tessék, baszd meg, nézzél bele! Aztán magadat nézd, ne a szemöldököd ívét!&quot;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A gyerekeknek kiskert kellene, borsóval, virággal. Nem számítógép. Ámítógép. Nekem is van, imádom. Elolvasom rajta a híreket, levelezek azokkal, akikkel találkozni lusta vagyok, megcsodálom a reklámokat, veszek nyelvleckét, bújom az irodalmat... kontárkodom.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lassan arra jutok, hogy aki boldog vagy elégedett, az nem lehet művész. Sajnálja erre az időt, mert minden pillanatban élvez. Valamit. Tavaszi földszagú langyos esőt, puhuló hús ízét a piros fazékban, a gyereke első esetlenségében is tökéletes fogalmazását, a tea páráját, ahogy kicsapódik a porcelán pohár falán, az eljövendő pillanatok ígéretét... gyengék az elmúlt évek pillanataiban is időznek, pedig ez nem helyes.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Rágyújtanak, ha a bagós barátnő megkínálja őket- szegénynek lelkifurdalása van-, hallgatnak mindenféle kaotikus zenéket, mert bizony hosszútávon&nbsp;egyhangú az a sok gyönyörű mantra... káromkodnak és csapkodnak a rigómamás feladat és a hisztiző utód felett, mert minden gyereknek meg kell tanulnia: hernyók és legyek gyűjtögetése, osztása nem bonyolult dolog, bár szigorúan ADATOK, TERV, és SZÁMOLÁS munkamenet szerint haladhatunk csak.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Én a &quot;gyengébb&quot; és lelki ösvényeken amatőr turista, amolyan időszakos hobbi remete és boszorka, elképedek. Sokszor és nagyon. Egyre kevésbé értem, kinek jó az, ha bunkó. Szeretnék egyszer rákiabálni arra a srácra, aki minden reggel ugyanolyan sótlanul paraszt: &quot;Savanyú cukor!!!&quot; Kiölteném a nyelvem is, nemzetközi jelzéseket adnék le a jobb kezemmel, esetleg azt is hozzáfűzném: &quot;KABBE!&quot; &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Röhögnék. Mindenen röhögni kéne, mert az élet csodálatos csak mérhetetlenül ostobán állunk hozzá. Aki boldog akar lenni, az ne tetováltasson szájat magának, ne lője be a sérót és ne vágjon szuszogva a tanítónéni szavába. Ne lelkesedjen az MLM rendszerű &quot;nincs főnököm és mindig szép ruhában járok, elfoglalt- sikeres vagyok&quot; cirkuszért.&nbsp;Ne sajnálja magát a gyötrelmes gyermekkor meg a széthúzó család, a szemét többiek miatt, ne gyűjtsön és dédelgessen betegségeket, ne sopánkodjon úton-útfélen, ne bosszuljon és átkozódjon... ne egyen bigmeget, ne csináljon semmit! &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Üljön le egy pohár borral meg a tükörrel, aztán sírjon bele az otthon főzött, illatos levesbe.&nbsp;Boldognak lenni nehéz. Nincs ebben&nbsp;ellentmondás. Ami körülvesz, ez a világ nem az, amit Isten teremtett, az valahol belül van. Válthatsz jegyet szakrális helyekre online, last-minit géppel landolhatsz Egyiptomban, Tibetben, az rajtad nem segít. Itt mérgezett minden alma, az is, ami bio. A méreg neve: BUSINESS. (Add el magad, és vegyél. Nem vagy más, mint tudatlan fogyasztó.)&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem öl meg mindenkit. Lehet a saját nyomorunkon is jóízűen nevetni.&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>