1.0Esti sértéshttps://estisertes.cafeblog.hunoshttps://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/<P>       Nem mintha szépségkirálynő, vagy érzelmi intelligencia bajnok lennék. Nem, szó sincs ilyesmiről. Csupán attól szeretném megkímélni magam, hogy lelki beteg kis gnómok írogassanak.</P> <P>    Azok, akiknek a kutya sem ír, de ők futnak bárki után, "hátha lesz valami". Sajnálom őket, ugyanakkor engem hagyjanak békén. Mindenkinek megvan a maga szépséghibája, nem óhajtom tetézni a helyzetet egy utánfutóval.</P> <P>   Önértékelési zavaraim átcsaptak egyfajta "tisztában vagyok az értékeimmel, sőt a céljaimmal is" rohamba, amely nemhogy csillapodna, inkább hevesebb lesz. Remélem így maradok. Sokkal jobban vágyom néhány csúfos bukásra, mint eddigi életem laposkúszására. </P> <P>     Ismét túléltem egy randit, ami kiheverhetetlenül szar volt- minden rossz előérzetem beigazolódott. Olyannyira, hogy bár rutinos "kedvesen elcseverészünk, lerázom, aztán megyek" típusú csajnak tudom magam, még így is zavarba jöttem. Zavarba ejtő az ilyen mértékű lelki és szerelmi nyomor.</P> <P>     Bizonyára nem csak engem taszít az a kategória, akinek gyötrelmes gyermekkor után gátlásokkal és elfojtásokkal teli, robbanásig feszült kamaszkora következett, amely kitart akár harmincas évek közepéig. </P> <P>    Testileg-lelkileg legyengült, férfira legkevésbé sem hajadzó fiúval találkoztam. Több, mint egy hónapja levelezgettünk, és telefonon is erőltette a kapcsolattartást, ami bevallom, nekem sem esett rosszul. Tisztában voltam vele, hogy míg én a szárnyaló intellektus hektikus és önimádó bűvkörében körözök, mint a lámpafénytől megszédült káposztalepke, addig ő a nép egyszerű gyermeke. Aki soha nem olvas majd Nitschét, de bármikor épít egy házat, vagy legalább egy tetőt. Jézus is ács volt.</P> <P>     Sokat töprengtem, mit akarok. Kivel, milyen férfi illene hozzám. Mindent akarok. Jó, mi? Nem kell, hogy egyetemi docens legyen, csak egy iciri-picirit fogékony. Életem hátralévő részében sem akarom megnézni az Amerikai pite összes epizódját, és életem fénypontja biztosan nem egy falusi "bucsu" lesz. Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek ez ünnep, nekem sajnos nem adatott meg, ezért fanyalgok. </P> <P>     Félreértés ne essék: irtózom a hiperintellektuális pasiktól is, akiknek idegen hangzású szó a villanykörte, annak becsavarása pedig alantas, szerelőt igénylő munka... akik zöldek és természetvédők, de összefossák magukat egy darázscsípéstől, akiknek anyuka a legfőbb támasz ebben a kietlen és arrogáns nőktől hemzsegő világban... és krízishelyzetben sehol egy barát. </P> <P>    Istenem, megint a  férfiakat gyalázom! Uram, bocsáss meg! Az egésznek az a pikantériája, hogy mi nők nevelgetjük őket.</P> <P>     Társkeresőn kiakadok, ha valami balfék ír egyetlen- összefüggéstelenségében is helyesírási hibáktól hemzsegő- sort, vagy éppen logikusan felépített, de manipuláltságában is árulkodóan pszichó hármat... közben azon morfondírozok, miért nem tudok visszamosolyogni arra a nagyon is megfoghatóra, aki ott ül az orrom előtt? </P> <P>    Talán nem is kell rá mosolyognom, lehet, hogy így van ez jól. Nem vigyoroghatok mindenkire és mindig. Nem félek már attól, hogy valamit kihagyok, ami kihagyhatatlan. Ami szükséges, az megtalál. (Csakúgy, mint anyám.Pedig nem érzem őt sem kihagyhatatlannak.)</P> <P>    Hol is tartottam? Csömör? Helyben vagyunk. Nem fogadkozom, hogy meddig nem randevúzom az elkövetkező időkben. Baromság. Úgy látom, érdemes először élőben látni, kivel kuncorászol éjjel a számítógép előtt. A lelki társ szép eszmény, de ha rosszul leszel a gondolattól is, hogy azzal a csúnya kezével hozzád érhet egyszer, és azzal a csoffadt kis testével hozzád simul, akkor megette a fene az egészet.</P> <P>      Nem  vagyok elég szép és okos ahhoz, hogy még egy nálam is előnytelenebb külsejű fiúval örökítsem tovább a géneket. Ha úgy tetszik, gőg. De az is lehet, csupán csak ízlés. </P>rich