<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esti sértés</provider_name><provider_url>https://estisertes.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nos</author_name><author_url>https://estisertes.cafeblog.hu/author/nos-2/</author_url><title>Erika nap van</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Csodálatos. Az ember felkel a szabadnapján energikusan, vidáman... és estére komplett idegbeteg, hisz a nyílt örökbeadásban, a drogokban. Ráadásul Erika nap van. Rendes körülmények között tojok rá, de ma nem megy.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Semmi se megy, nem úgy halad, ahogy jól esne, illene, mehetne. Ezzel az intellektussal, ilyen energiákkal! Na, bumm! Nem szorongtam éppen a pénz miatt, a váratlan események miatt, amelyek csak ritkán kellemesek, ugye. Megoldani- ez lett a mottóm, a varázsszó, az éltető mantra. Képes vagyok még anyámat is kiiktatni a dolgos hétköznapokból, s ha szombaton hív, öt perc után kinyomom,&nbsp;mert nem kedves.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nagyon nem kedves. Április óta nyomaszt, milyen könyörtelenül kiismerhető is az én anyám, 32 éve pedig azt szenvedem, hogy nem vagyok neki elég jó. Ma én is ordítottam a gyerekkel, vágtam a fejéhez hülyeségeket, DE nem tudok úgy élni, ahogy anyám. Elfáradtam, talán kicsit össze is omlottam ma, utáltam az örökös kontrollt, felelősséget és a nyűgöt, a másik ember nyűgét-baját... de mégis csak szeretem, fájna ha nem jönne bújni, ha nem rajzolna-mesélne folyton, ha nem száríthatnám a hosszú haját, ha beteg lenne miattam, az érzelmi kiszolgáltatottsága miatt. Persze fáj az is, hogy nem ért a szóból.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem vagyok tökéletes. Tudom, hogy nem lehet, de nem vígasztal. A ferde orrom, elálló fülem könnyen megbocsájtom. Beletelt néhány évtized ugyan, de nem ezzel fekszem és nem ezzel kelek fel. A magzati tesztoszteronhatás, a gyermekkori traumák, a karma és az erős háttérsugárzás, a kedvezőtlen konstellációk, a nem túl specifikus ész nélküli vágyakozás... mind-mind megtette hatását, de én tudom: &quot;Te csináltad magadnak!&quot;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Rajta, gyúrjunk magunkból praktikusabb személyiséget, programozzunk elmét, vetkőzzük le az egónkat, bogozzuk ki a karakterfixációt, tanuljunk nyelveket, világosudjunk meg... és vegyünk füzetborítót meg filctollakat. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Semmi bajom, csak némi szkepszis, pici halálvágy, egy csipet düh, kávéskanálnyi keserűség. Mélypont nélkül nincs felemelkedés. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>