Kedvenceim

2010 február 22. | Szerző: nos |

         Zsánerem a negyvenes korosztály. A pasik ilyenkor már mutatják valódi arcukat, a sörhasról nem is beszélve. A nők pedig megőrülnek. Utolsó nagy pofonjait osztja a libidó.

     Egy negyvenes nő csak kétféle lehet: érett és szép, vagy felháborítóan ronda. Előbbiről felesleges értekezni, hiszen irigylésre méltó, követendő példa. Etalon. Nem alkalmas az indulatok levezetésére, tehát ma kihagyjuk.A második csapat annál izgalmasabb a gonosz női-és lássuk be, nem csak női nyelvek- köszörülésére.

      Ma láttam egy nőt, együtt utaztunk egy helyközi buszon. Amikor felszállt, nem bírtam megállni, hogy alaposan szemügyre ne vegyem. Értsd: ostobán bámultam. Élek a gyanúperrel, hogy nem az én tolakodó figyelmemre vágyott, amikor reggel feldobta a make-up-ot… Ijesztő volt. Gyűrött arcán szikrákat vetett a csillámpor, haja láttán elsírná magát a fodrász, aki vágta.

   Nem az fáj, ha valaki nem klasszikus szépség, vagy profi sminkes. Bár felmerül a kérdés, akkor minek erőlteti? Miért kell kifutóra illő ruhákban vonszolódni egy buszon, ha nem áll jól? Státusz szimbólum? “Nézzétek szerencsétlen kis pi..ák, én ezt megengedhetem magamnak?!” Gonosz arcú nők rajzanak az utcákon, tereken, szájukon erotikusan vibráló rúzzsal, a hajuk boszorkányra illő szénakazal… vagy hófehérkés, jólfésült, trendi… csak a szemüket csuknák be, könyörgöm! Nagyjából behunyt szemmel is tudnák hozni ezt a kétes eleganciát. Megfigyeltem: a szájuk lefelé fittyedt.

    Nem merem napi szinten sminkelni magam. Félek, hogy múlnának az évek, és én még mindig ugyanazt az arcot akarnám rajzolni magamnak, mint húszévesen. És festeném szőkére a hajam, hogy kitűnjek a tömegből…a hamvas kis tinédzserek és feszes húszévesek közül. S ahogy ők is szédítő parfümökkel fujkálják magukat, úgy én is nehéz- régi bérházak dohos pincéjének hangulatát idéző- illatfelhőbe burkolnám magam.

    Mert nem érteném, hogy nem baj a ránc az arcon. A gonoszság bűn, nem az öregedés.