Sár

2010 február 22. | Szerző: nos |

     Szándékosan sokkolóra összevágott képsorok Madeira szigetéről. Mindent beborít a sár, az utcán lucskos pólójú, fejetlen próbababák. Eszembe jutnak a halottak. Bizonyos, hogy nekik is van anyjuk, testvérük, barátaik. Voltak. Aztán lezúdult a víz, és elvitt mindent az ár. Sár maradt csak.

    Mindig tartottam attól, hogy egyszer valamelyik lakó ránk gyújtja a panelt. Nincs hová hazajönni a melóból, a gyerek füstöt nyel iskola után… és Brumi macit siratjuk, nem is a ruhákat, laptopot. Brumi maci az élet igazi szimbóluma.

   Az emberi butaságnál csak egyetlen nagyobb erő létezik: a Természeté. De mindegyik egyformán félelmetes. Elsodor, megsemmisít akkor is, ha ártatlan vagy. Útjában állsz a sárnak- betemet, megfojt. Képkocka leszel a sokaknak összeállított filmben. Téma, amiről beszélni lehet. Talán tanulság.

  Ez nem vigasz. Nekünk a Brumszki kell.