Laza

2010 március 17. | Szerző: nos |

      Vacsorára tükörtojást ettünk. Reszeltem sajtot a tetejére. Az ablakpárkányon mécsesek égtek, és azon gondolkoztam, a gyerekem vajon boldog-e.

     Délután levelet kaptam. Zs. írt, aki fiatalos és laza. Közel az ötvenhez friss puncik után szalad, mert otthon nem stimmel valami az ágyban. Az asztalnál állítólag dúl a harmónia. Az e-mail egyszerre melodramatikus és laza. Már az első szó szúrja a szemem: “szitu”. Mi ez? Helyzet van, ne lazáskodjunk, értve van?!

     Minden férfi disznó, és nincs ezzel semmi baj- minket lányokat sem kell túlzottan félteni. Azt viszont nem értem, miért kell puhatestűnek, ha úgy tetszik csigának lenni? (Se fiú, se lány…hm, ez is egy értelmezés.) Könyörögtem az elején, tisztázzuk, mit akarunk a másiktól, mit nyújthatunk. Szépen alakult minden, azt hallottam, amit hallani vágytam. Olykor olvastam ugyan a sorok között, de olvasok magamban is, nem dobok senkire követ. Mégis felfordult kicsit a gyomrom, mire idáig jutottunk.

        Nem történt tragédia. Újabb csalódás- magamban is-, újabb tanulság, megint egy nyálas levél, kínos “szitu”… TRAGIKOMÉDIA.