Bosszú?

2010 március 19. | Szerző: nos |

    Nem arra vágyom, hogy neki fájjon. Az sem izgat eléggé, hogy Zs.-t meghurcoljam. Arra lennének hatékonyabb módszerek. Mégis, nem hagy nyugodni egy kérdés. Hogy lehet így élni?

     Húsz éve házasok, ott a két gyerek. Erika adatlapján az egyik közösségi oldalon egy húsz éve készült kép. Aztán semmi, csak a két gyerek. Abban él még mindig?

     Ha begorombulok, megírok neki mindent. Hogy szánalmas ez a visszafelé élet, sajnálom, hogy kapaszkodik. Negyvenévesen én kitenném a férjem a közös otthonból, meghallgatnám anyám károgását, elmagyaráznám a nagyfiamnak amit úgyis eddig is látott-hiszen nem hülye-, megvígasztalnám a kicsit… és lépnék egy nagyot az önismeret útján.

   Pont, mint én, az elhagyott maca. Istenem, mekkora hülye voltam! Megírom ezt is. Nem sumákolnám el azt az apró részletet, hogy végül engem is ejtett Zs. Mert mindig többet akartam. Illetve szóltam, hogy majd egyre többet fogok követelőzni. Nem lesz elég, ha mindig csak megdönt, én sétálni szeretek, könyvesboltba, moziba járni. Az ágy fontos, de csak egy szelet a kapcsolat tortájából. Hiába a legfinomabb szelet.

    Nem a pénz és a státusz kellett. Szülni, házasodni vele már nem akartam. Van elég gyerek, és harmadik feleségnek lenni nem valami előkelő, inkább groteszk. Egyetlen testrész viszont kevés a boldogsághoz. Nem dob fel, ha havonta egyszer vagy kétszer megmasszírozzák a hátam. Finoman fejeztem ki magam?

      Ha szeretőt szeretnék, hát fiatalt, tüzest és közelebbit választanék. Mert egyelőre még választhatok. Túl a harmadik x-en és egy szülésen még mindig mazsolázhatnék, ha csak ennyire vágynék. A bökkenő csak az, hogy nem erre vágyom. Rémlik, hogy ezt annak idején le is szögeztem. Kérdőre vontam Zs.-t is, mit keres. Társat vagy szexpartnert? Mert az egyik szerepre alkalmatlan vagyok. 

      Arra is képtelen lennék, hogy ragaszkodjak az asszonynevemhez, miközben a férjem- az a disznó- más nőkkel hentereg valahol, azt sem tudhatom pontosan mikor. Nem mosnék rá, és nem engedném karácsonykor a fa közelébe, nem rendeznék kerti party-t, nem néznék a szemébe, és nem tűrném a szagát a lakásban. Egyszerűen kidobnám.

    Mert többre tartanám magam egy bejárónőnél, adóstársnál, X. Y.-nénél. Többre tartom magam. Leszek még én is negyvenéves. Isten adja, hogy ne kelljen reggelente úgy a tükörbe néznem, hogy csak egy elhasznált, kihasznált, megunt nő képét lássam, akinek levelet írt a férje megunt macája.