Galambgomba

2010 március 25. | Szerző: nos |

        Amikor kibontottam a műanyag tasakot- szárított élelmiszerről lévén szó-, belémhasított, hogy ez talán nem is gomba, hanem galambszar. Láttam már olyat, egyáltalán nem így néz ki, viszont az illata talán…

      Megállapítást nyert: nem vagyok gourmet. Erdő mellett (estvéledtem) cseperedtem, ettem igazi erdei szamócát, szedtem ibolyát, csakhát a gomba, az valahogy kimaradt. A ládában termesztett csiperkéig jutottam mindössze- eddig.

      A gomba számomra a talány, csoda-tessék, még ez is!-, ráadásul van benne valami alattomos. Se nem növény, se nem állat. Egészséges, bár akad, amelyik csak egyszer ehető. Pontosabban EGYSZER minden gomba ehető…

     Amikor kóstoltam, arra jutottam, talán mégsem galamb. Inkább róka. (Bocsánat!)

    A továbbiakban nem hagyatkozhatok egyébre, kóstolni kell! Gombából is sokféle van, akár tasakban, biztonságosan. Őzláb, vargánya, tinóru, róka…

     Közben majd arra gondolok, hogyan lobogott a tűz a konyhán, ahol a koszos kötényű kislányok énekeltek- a kisasszonyka tejtestvérei-, amíg vaskos lábú anyjuk párolta, fűszerezte a reggeli szedést. Este volt, nyúlós hideg, amitől gémberedik a szegény ember teste. A forró, friss vaj illatú pára lecsapódott a horpadt bádogpoharak oldalán, és összefutott a nyál az éhes szájban.