Zsibbad…

2010 március 29. | Szerző: nos |

        Leradíroztam a bőröm. Előtte alaposan beáztattam magam, bár a kiló só először zacskóstul borult a vízbe, mert telefonáltam is. Némi töprengés után kibontottam a tasakot, mert bár így gazdaságosabb, talán kevésbé hatásos narancsbőr ellen.

     Éppen nem görcsölök a narancsbőr, a visszerek és a bőrrák miatt. Úgy vélem, felesleges állandóan szoronganom. Ahhoz túlságosan hiú vagyok, hogy elhagyjam magam végleg, viszont nem vagyok hajlandó minden percben készenlétben élni. Nem kenyerem a bio, szerintem az is csak üzlet. Saját bevallása szerint a dalai láma is fogyaszt néha húst. Nem azért, mert gyenge, hanem mert amit vendégségben elétesznek, abból eszik. Valami ilyesmit olvastam, persze nem mentség, csak jól esik. A tudat, hogy nem kell megfeszülni. Felesleges.

    Kutyából nem lesz szalonna? Azért talán lehet. Amennyiben az a sorsa.

 Mindegy, mondom nem először. Zsibbadok. Az utóbbi néhány nap elég erős volt. Mondhatnám: kiverte a biztosítékot. Lemondtam néhány illúzióról, törekvésről, görcsről. A megkönnyebbülés még várat magára.

    Azt mondták: erős vagyok. Jól esett, de nevetnem kellett: nincs más választásom. Mármint erősnek lenni. Amúgy meg ez csak az egyik oldal, másrészről szemét és önző vagyok. Nem érdekel.

   Most ma van, és holnap is lesz. Ami volt, azt próbálom levetni. A biztos rosszat a bizonytalan jóért. Ha a sors úgy hozza, még rosszabb is lehet. Állok elébe. A régi lemezt ismerem, fújom kívülről, álmomban is. Nem kell, nem bírom.

   Nem is akarom bírni. A nap süt, a lehetőségek adottak, minden jel arra vall: minden mindennel összefügg, és az életünk bizony rajtunk is múlik. Akinek igénye van ilyesmire, az váltsa meg önmagát. Én is rendezgetem a SAJÁTomat.