Hevanájszvíkend!

2010 április 2. | Szerző: nos |

     Remélem, végképp!

  Szar idő volt ma, nyomott. Ennek ellenére pörgős kis napunk volt. Illetve nem is, inkább nyugis. Szóval döntse el mindenki maga.

   Reggel a szokásosnál is korábban ébresztett az én becses kis hólyagom. Amióta szültem, nem vagyok már a régi. Az is lehet, nem kellene annyi zöld teát vedelnem. (Dehogynem!) Fetrengtem az ágyban, szerettem volna még aludni. Végül a kedvenc lapomat bújtam. Az “érett nők bibliája”, hm!

    A Pocok ma megtekinthette 101-szerre a 101 kiskutyát, én addig ablakot pucoltam, függönyt mostam. Előhalásztam az öt évvel ezelőtti kifújt, kézzel festett tojásokat, elpakoltam végre a tiszta ruhákat, rendet vágtam a hatalmas íróasztalon, mostam, teregettem…

   … és sokat gondoltam arra, mi mindent kell még csinálni. Holnap és holnapután is köztes műszakban dolgozom, de délelőtt simán megsül a fonott kalács, a sonkát ma elintéztem, tojást pedig hétfőn is lehet festeni, nem kapkodva, kényelmesen. Locsolókat idén sem fogadunk, bár Évi rosszul van ettől, amit szívből megértek. Jövőre okosabban csinálom, erre is készülök. Emlékszem, mennyire utáltam anno ezt az ünnepet. Nem tartottuk, nyűg volt. A locsolni vágyók dörömbölése pedig félelmetes.

      Elmentünk egy beszélgetésre. Az én tündér lányom úgy ült ott, mint egy sértett 15 éves. Türelmesen, de arcán azzal a világfájdalommal, amin nem lehet nem nevetni. Megértettük, és hálásak voltunk neki. Ezzel együtt egy pukkancs. Szerencsére könnyű megnevettetni, csak arra kell vigyáznom, nehogy felrobbanjak én is, amikor ő éppen ilyesmire készül.

    Voltunk vásárolni is. Pénzt költeni jó- azt jelenti, van mit-, de ez most különösen jól esett. Szeretem végignézni a kosár tartalmát, és arra jutni: csupa hasznos került bele, ami nem túl műanyag, egyáltalán nem drága, és többféle finomat lehet belőle készíteni. Persze az ötven darabos mécsesből még semmi ehetőt nem kreáltam…

      Felhívott B. is, jót nevettünk. Nem bírok szabadulni legújabb rögeszmémtől: én most megöregedtem. És élvezem! Nem aggaszt, hogy a homlokomon végre alakulóban egy vízszintes ránc is, a rengeteg ősz hajszál, ami tisztán kivehető a lenövés miatt, a melltartó-kérdés… hogy nem vagyok egy hamvas barack.

    Jó, amíg az alakom nyúlánk, nem fogok a kardomba dőlni. Márpedig tornázom, és akármennyire is szeretem a zsíroskenyeret, a zöld tea fogyasztásom, na meg az a jó kis stressz nem engedi, hogy asszonyos formát öltsek. (HÍÚSÁG! )

    Ideje volt, hogy magamhoz térjek. Untam a mélyrepülést, nem szeretek erőtlenül feküdni este az ágyban azzal a tudattal, hogy tulajdonképpen semmi egetverőt sem csináltam, mégis kipurcanok. Bár annak is megvan a maga bája.

    Most megbontom azt az üveg vörösbort, harapok előtte pár falat olivás masnit-akcióóós volt, hurrá!!!- és rendületlenül vigyorgok. A végén még így maradok!