Mexikó

2010 április 27. | Szerző: nos |

         Ezt valami női újságban olvastam, de nem tartom hülyeségnek. Mint a gyújts egy gyertyát, fingjál egy csendeset, majd gondolj szépeket… de piros szalagot viselj a bal csuklód 72-dik szőrtüszője felett…

    Kicsit másnapos vagyok, amúgy lelkileg. Az egészségügyi borom elfogyott, nem vettem még, gondolván: lemondok most minden májat terhelő dologról. Teán élek meg propoliszon. Ettem összesen négy zsemlét ma, de valami olyan átokul fokhagymás tzatzikivel, hogy a gyerek utána megkért: ne forduljak felé, ha hozzá beszélek!

    Tehát tisztítókúra, amolyan lááájtos panelmódira. Tornázom, radírozom az elhalt hámsejtjeim, és örülök, hogy nem csavarodtam be az elmúlt évek folyamán. Előttem az élet, hö-hö!

     Mexikó ott jön be a képbe, hogy ott mindig meleg van… és egészségesebbek az emberek. A nők is. Biztosan nem küldenek névnapi köszöntést a volt pasijuknak, hanem csak vagdosnak. Kegyetlenül. Nem kapaszkodnak a múltba.

     Fogalmam sincs, mitől félek. Talán attól, hogy unalmas lesz az élet felesleges tévelygések nélkül, amikor is visszatekintek a cseppet sem lapos múltba, és lelkemet elönti a méznél is édesebb, túlcsorduló nosztalgia.

   Na, ilyenkor hányok. Hiába, tisztulok. Ha akarom, ha nem.