Fika?

2010 április 29. | Szerző: nos |

       Bármennyire is imádom magam, időnként mást is olvasok. Hol kiváncsiságból, hol unalom vezérel, hol csak bosszankodás utáni vágyból. Hm, van olyan is.

      Most, hogy ennyire spontán és közönségesen, nem polgárian, fennkölten és értelmiségin önmagam középpontjába helyezkedtem… nem, nem a maszturbációt értem ezalatt, hanem azt az ezoterikus, misztikus izét, amiről nem szabad beszélni…

…mert egy: azt érezni kell, nem beszélni róla; kettő: tökéletesen felesleges és veszélyes…

   Szóval tehát, mióta szarok az egészre, ami nem az EGYet jelenti, hanem a sok finom görcsöt és konvenciót, ide értvén azokat is, akik szentül hiszik, hogy csak kitekert testhelyzetben, coca-cola mantrát hadarva lehet közelebb férkőzni ahhoz, ami eleve benne van mindenkiben… igen, a szomszéd depressziós, elhízott és büdös néniben is, akinek az alsó ajka lefittyed és nyálasan csillog…

     Igyekszem nem hinni abban-hiszen röhejesen téves és beteges lenne-, hogy bárkinél különb vagyok, DE mélységesen megindít a sajátom mellett (csakis) a mások nyomora.

      Ha negyven évesen, férjezett asszonyként azon izgulok majd, hogy a közértben mögöttem álló a sarkamra tolta a bevásárlókocsit, és most vajon ez azt jelenti-e, hogy kíván… hiszen utána igézően rám mosolygott…különben is: otthon olyan meg nem értett vagyok…

   Jaj, megvan a szó! A szó, ami kisiklat, eltérít az eredeti témától, a fikától! Ki érti meg a másikat? Ki ért meg engem? Ha én sem értem magam! Miért kell az, hogy mindenki áldozat, persze csak egyes szám első személyben, a másik meg gonosz és hülye, elfuserált. KINEK KELL EZ?

     A másik véglet: a sok tökéletes. Iskolázott, vagy iskolázatlan egyszerűségében az, mindegy. Abszolút jó, hibája szál se, élete tiszta tó tükre-ez amolyan családi hagyomány-, szava sok vagy kevés legyen, teljesen mindegy: odavág. Oszt megemlegeted, de őt nem siklatod ki, ő tökéletes.

       Senki sem elég jó, különben nem lehetne köztünk- minimum megköveznénk, keresztre feszítenénk, felakasztanánk… beperelnénk pedofíliáért… szegény Jézus még óvóbácsi se lehetne.

      Senki sem lebecsülendő, a legidiótább, felszínes szépségkirálynő imitátor is EGYszeri és megismételhetetlenül egyedi darabja az EGYnek… de könyörgöm!

      Miért nem lehetünk egyszerre EGYek? Miért kell végignézni, ahogy a másik a szőre miatt izgul? Miért kell izgulnom a szőreim miatt? (Félreértés ne essék: nem valami vadfeminista ősasszony volnék, epilálok!) Miért kell izgulni mindenen?

        Miért nem azon töprengünk, ami a lényeg? Mi a lényeg? Izgultál már ezen?