Leltár miatt zárva

2010 május 19. | Szerző: nos |

   A hétnek öt napján gyorskaját árulok. Ha esik, ha fúj, ha hét ágról süt a nap, vagy akár karácsony szent ünnepén… nálunk “bigmeggel” támad fel Jézus, azt tojik a nyuszi, és nem ritka, hogy vasárnap reggel széklábakat sikálunk. Pedig a hetedik napon Isten is leszarta, merre halad az általa teremtett világ. Elégedetten hátradőlt, s amolyan Quimby-sen almabort inhalált.

    Nem csodálom, hogy Nietsche szerint Isten halott, Nietsche depressziós volt, vagy csak túlságosan racionális. Nem tudhatom, nem olvasok Nietsché-t, nem vagyok depressziós.

    Ha esik, ha fúj, de ha hét ágról süt a nap, vannak emberek, akiken semmi sem segít. A bigmeg sem, de jönnek, és fogyasztanak. Mert ez a legfőbb szabály: FOGYASSZ! Ha nem ezt teszed, hülye vagy! Igyál bökőset, egyél sósat meg édeset. Legfeljebb pikánsnak kikiáltott ízű még ez a műanyag világ.

    Újrafelhasznált anyák kötik az autóba az angyal arcú kis kölköket, és vasárnapi menő apu veszi ölbe a sosem volt szerelem édes kis gyümölcsét. Idillikus.

     Műmosoly, lenézés, felsőbbrendűségi pánikroham a gyógyszerügynökök arcán. Zavartság a kisnyugdíjas tekintetében. Sosem tudom, miért akar itt lángost, hiszen az egy másik világ, másféle színekkel, szagokkal, minek jött be ide? “Válassz!”- förmed csinos anyu a gyerekre, aztán meg “Ne azt!”

     Megráznám csinos anyut, akinek minden percben tip-top a frizurája. Vajon mikor dugta meg a férje utoljára?  Dugnak-e egyáltalán, vagy csak hajtanak a sminkre-fodrászra valóra, meg hogy legyen trendi ruhatára, számítógépe a gyereknek? Kinek tupírozza itt magát?

     Nekem? A szomszéd asztalnál ülőnek? Minden menühöz adnék egy tükröt. “Tessék, baszd meg, nézzél bele! Aztán magadat nézd, ne a szemöldököd ívét!”

     A gyerekeknek kiskert kellene, borsóval, virággal. Nem számítógép. Ámítógép. Nekem is van, imádom. Elolvasom rajta a híreket, levelezek azokkal, akikkel találkozni lusta vagyok, megcsodálom a reklámokat, veszek nyelvleckét, bújom az irodalmat… kontárkodom.

     Lassan arra jutok, hogy aki boldog vagy elégedett, az nem lehet művész. Sajnálja erre az időt, mert minden pillanatban élvez. Valamit. Tavaszi földszagú langyos esőt, puhuló hús ízét a piros fazékban, a gyereke első esetlenségében is tökéletes fogalmazását, a tea páráját, ahogy kicsapódik a porcelán pohár falán, az eljövendő pillanatok ígéretét… gyengék az elmúlt évek pillanataiban is időznek, pedig ez nem helyes.

    Rágyújtanak, ha a bagós barátnő megkínálja őket- szegénynek lelkifurdalása van-, hallgatnak mindenféle kaotikus zenéket, mert bizony hosszútávon egyhangú az a sok gyönyörű mantra… káromkodnak és csapkodnak a rigómamás feladat és a hisztiző utód felett, mert minden gyereknek meg kell tanulnia: hernyók és legyek gyűjtögetése, osztása nem bonyolult dolog, bár szigorúan ADATOK, TERV, és SZÁMOLÁS munkamenet szerint haladhatunk csak.

    Én a “gyengébb” és lelki ösvényeken amatőr turista, amolyan időszakos hobbi remete és boszorka, elképedek. Sokszor és nagyon. Egyre kevésbé értem, kinek jó az, ha bunkó. Szeretnék egyszer rákiabálni arra a srácra, aki minden reggel ugyanolyan sótlanul paraszt: “Savanyú cukor!!!” Kiölteném a nyelvem is, nemzetközi jelzéseket adnék le a jobb kezemmel, esetleg azt is hozzáfűzném: “KABBE!”

     Röhögnék. Mindenen röhögni kéne, mert az élet csodálatos csak mérhetetlenül ostobán állunk hozzá. Aki boldog akar lenni, az ne tetováltasson szájat magának, ne lője be a sérót és ne vágjon szuszogva a tanítónéni szavába. Ne lelkesedjen az MLM rendszerű “nincs főnököm és mindig szép ruhában járok, elfoglalt- sikeres vagyok” cirkuszért. Ne sajnálja magát a gyötrelmes gyermekkor meg a széthúzó család, a szemét többiek miatt, ne gyűjtsön és dédelgessen betegségeket, ne sopánkodjon úton-útfélen, ne bosszuljon és átkozódjon… ne egyen bigmeget, ne csináljon semmit!

     Üljön le egy pohár borral meg a tükörrel, aztán sírjon bele az otthon főzött, illatos levesbe. Boldognak lenni nehéz. Nincs ebben ellentmondás. Ami körülvesz, ez a világ nem az, amit Isten teremtett, az valahol belül van. Válthatsz jegyet szakrális helyekre online, last-minit géppel landolhatsz Egyiptomban, Tibetben, az rajtad nem segít. Itt mérgezett minden alma, az is, ami bio. A méreg neve: BUSINESS. (Add el magad, és vegyél. Nem vagy más, mint tudatlan fogyasztó.)

     Nem öl meg mindenkit. Lehet a saját nyomorunkon is jóízűen nevetni.